Mészáros Lőrinc és az MBH Bank: Közpénzek áramlása a háttérben
A Válasz Online friss információi szerint Mészáros Lőrinc szinte „aprópénzért” jutott hozzá a legnagyobb hazai fiókhálózathoz, mely az MKB, a Budapest Bank és a Takarék-csoport egyesítéséből jött létre. Az MBH Bank többségi tulajdonosa lett, miközben az állam csupán nyomokban van jelen a pénzintézetben, a Mészáros-csapat pedig közel 70 százalékos részesedésnél tart.
Az állami támogatások sötét titkai
2013-ban az Orbán-kormány 136 milliárd forintot szavazott meg a takarékszövetkezeti szektor integrációjára. Az elképzelés szerint ez a pénz a Piacra belépő új konkurenciát szolgálta volna, ám a valóságban a megvalósítás teljesen más irányt vett. Spéder Zoltán, aki a feladatot kapta, végül nem tudta célt érni, mivel a kormányzat megbízását követően kiszorították őt a folyamatból.
A közpénzek hasznosítása
A 2020-as nagy összevonásokkor a már Mészáros-féle MKB mellett, az állami Budapest Bank és a Takarék-csoport is fuzionált, így létrejött a Magyar Bankholding. Itt az állam 30,35 százalékos részesedéssel bír, míg a Takarék-csoport értékének jelentős részét szintén közpénz tette ki. A 136 milliárd forint támogatás gyakorlatilag szétoszlott, míg az igazi hasznot a Mészáros-csapat realizálta.
Hova tűnt a közpénz?
A kérdés sokakat foglalkoztat: mi történt pontosan a korábbi állami pénzekkel? A Takarék-csoport a Magyar Bankholding létrehozásához szükséges értékét részben a 136 milliárdos közpénzből finanszírozta, amely azóta csak „felkamatozott”. Az állam viszont semmiféle tulajdonrészt nem kapott a Magyar Bankholdingban, így az elméleti többség helyett a gyakorlatban csak csekély részesedés jutott neki.
Felelősség és következmények
A jogalkotás sajnálatos módon a kormányzati érdekek mentén változott, anélkül, hogy a közérdek e változásokból következően érvényesülne. A 136 milliárdot érintő törvény módosításával a kormányzat a továbbiakban kötvényekbe fektette be ezt az összeget, ezzel szavatolva a saját pénzügyi érdekeinek védelmét. Mindezt egy olyan intézkedés keretében, ami végrehajtásának nyomait már az eddigi eseményekkel összefüggésben sem lehet tisztán látni.
A helyzet rávilágít a közpénzek kezelésének kérdéseire, és arra, hogy a politika, a banki szektor, valamint a pénzintézetek közötti összefonódás nem csupán gazdasági, hanem morális dilemmákat is felvet. Az állampolgárok mélyen elgondolkodhatnak, mivé váltak a közpénzből finanszírozott intézkedések és ez a szürke zónás gyakorlat. Ki az, aki a valódi hatalmat birtokolja? Ki érdekelt abban, hogy a közpénzek valóban a köz szolgálatában álljanak, és nem csupán egy szűk, elit csoport hasznára váljanak?
