Japán gazdaságának fragilis egyensúlya: Az új miniszterelnök kihívásai
Japán gazdasága sokáig a világgazdaság egyik furcsa kivételévé vált, hiszen a rekordszámú államadóssággal, alacsony inflációval és gyenge növekedéssel együtt is képes volt a stabil önfinanszírozásra. Azonban a 2020-as évek elején ez a törékeny egyensúly kezdett meginogni, hiszen az infláció újra megjelent a szigetországban, és az állampapírhozamok emelkedését is tapasztalni lehetett. Ezen a háttéren lépett hivatalába Takaicsi Szanae új miniszterelnök, aki februárban megszerezte a történelmi felhatalmazást a parlamenti választásokon.
Takaicsi új gazdaságpolitikát ígér, amely magában foglalja a költségvetési élénkítést és a laza monetáris politikát. Mindazonáltal, amikor a globális infláció és a növekvő kamatok a japán gazdaság mozgásterét szűkítik, a kérdés már nem csupán az, hogy sikerül-e megtörni a több évtizedes stagnálást, hanem hogy Japán meddig képes fenntartani a hatalmas államadósságát egy megváltozott pénzügyi környezetben.
Évtizedes teher és a deflációs spirál
Japán már a kilencvenes évek eleje óta harcol a gazdasági növekedés, az államadósság növekedése és a defláció problémáival. Az ezt követő évtizedekben a japán vállalatok beruházási kedve jelentősen visszaesett a tőke- és ingatlanpiaci lufi kipukkadása után, ami a banki hitelezés csökkenéséhez vezetett. Az alacsony termelékenység növekedése, a jen erősödése és a munkaerőpiac szűkülése együttesen súlyosbította a helyzetet, így a jegybankok kamatcsökkentései sem tudtak kellő hatékonysággal beavatkozni.
A deflációs spirál, amely a kétezres évek közepéig tartott, számos okra vezethető vissza. Az olcsón termelő ázsiai gazdaságok bővülése, a jen erősödésével csökkent importárak, a belföldi termelés hatékonyságának növekedése, valamint a belföldi kereslet csökkenése mind hozzájárultak a deflációs folyamatokhoz.
2001-ben a japán központi bank úgynevezett nemkonvencionális eszközök alkalmazása mellett döntött, hogy megfordítsa a deflációs folyamatokat. E lépések célja az volt, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer likviditását biztosítsák, mivel a hagyományos pénzkibővítés már nem volt elegendő. Ekkor került bevezetésre a mennyiségi lazítás, amely során a központi bank tömegesen vásárolt államkötvényeket.
A japán jegybank úttörő pozíciót töltött be ebben a tekintetben, hiszen míg más országok a 2008-as válság után alkalmaztak hasonló intézkedéseket, Japán már korábban bevezette ezt a gyakorlatot.
Jelenleg a gazdasági kihívások sokasága fenyegeti Japánt, és az új vezetésnek nem csupán a múlt teherével, hanem egy megváltozott gazdasági környezettel is meg kell birkóznia, hogy a jövőbeni stabilitást biztosítani tudja.
