Két acélműre is elég lett volna a pénz, amit elégettek a Dunaferr-manőverben
A Dunaferr Dunai Vasmű körüli problémák nemcsak a dolgozók számára okoztak válságot, hanem a kormány számára is óriási kihívást jelentettek. Az egykori dolgozók körében, akik közül több mint ezer ember még mindig munkanélküli, az a kérdés merül fel, hogy miként lehetett ennyi munkavállalót elbocsátani anélkül, hogy megfelelő intézkedések lettek volna a jövőjük biztosítására. Az üzem felszámolásához és a hozzá kapcsolódó vállalatok csődjéhez vezető döntések a kormány részéről legalább 1000 milliárdos adóssághegyet halmoztak fel, miközben a gazdálkodás teljes átláthatóság nélkül folyt, hiszen 2020-tól a vezetőtestületek nélküli működés lehetőségét is biztosították.
2023 végén a Dunaferr-t kormányzati döntéssel, szigorúan testre szabott jogi keretek között megszüntették. Az eredmény katasztrofális volt: a cég addigra már 728 milliárd forintnyi adósságot halmozott fel. Ezen adósságok mögött az új termelő cégek álltak, amelyeket a brit-indiai Liberty szerzett meg, és amelyeknek működtetéséhez 100 millió euró hitelt kapott a kormány bankjától. Nem meglepő, hogy csupán másfél év elteltével ezek a cégek is csődbe mentek, tovább növelve ezzel a Dunaferr romjain kígyózó adósságot.
Az állami források közbeavatkozása a munkavállalók bérének és elbocsátásuk költségeinek fedezésében egyértelmű jele annak, hogy a kormány milyen mértékben ragaszkodik az acélipar megmentéséhez. 2025 őszén a kabinet ismételten úgy döntött, hogy „megmenti az acélgyártást”, és ezúttal is az adófizetők pénzéből finanszírozza a helyreállítást. A helyzet felmérése azonban olyannyira aggasztó, hogy kérdéses, a jövőben érdemes-e további erőforrásokat invesztálni a régóta bajba kerülteket sújtó iparágba.
Ezek a lépések nemcsak pénzügyi szempontból megkérdőjelezhetők, de etikai és politikai szempontból is figyelemre méltóak. A Dunaferr körüli események rávilágítanak arra, hogy a transzparenciának és a felelősségvállalásnak mennyire alapvető szerepe van a pénzügyi döntéshozatalban. A kormány lépései, amelyek célja a vállalat működésének fenntartása, végső soron a társadalmi és gazdasági felelősség kérdését is felvetik.
A Dunaferr kálváriája és az azt követő intézkedések mögött rejlik az a súlyos dilemmák sora, amelyek a későbbi döntések, illetve a kormány felelőssége kapcsán felmerülnek, tükrözve a hazai ipar jövőjével kapcsolatos társadalmi elvárásokat.
Forrás: 24.hu/fn/gazdasag/2026/01/07/dunaferr-dunai-vasmu-adossag-elbocsatas/
