Az 1+1%-os adófelajánlások diszkrét egyensúlytalansága
A személyi jövedelemadó (szja) bevallásának határideje május 20-a, amely kapcsán egy olvasói kérdés indította el a gondolatmenetet: miért van az, hogy a jogalkotás kettős mércét alkalmaz az 1+1%-os adófelajánlások esetén? A válasz kulcsa a civilek, egyházak és a Nemzeti Tehetség Program (NTP) közötti megkülönböztetésben rejlik.
Az adófizetők sok esetben lehetőséget kapnak, hogy személyi jövedelemadójuk egy százalékát civil szervezetek javára ajánlják fel. Emellett egy további egy százalékkal támogathatják az egyházakat vagy a Nemzeti Tehetség Programot. Ez a lehetőség tehát igencsak vonzó, mivel a támogatható szervezetek közötti választás teljesen ingyenes az adófizető számára. A NAV az adóból már levont összeget utalja tovább az általuk választott szervezeteknek.
Fontos azonban kiemelni, hogy az egyházak és az NTP esetében – a 2018-ban bevezetett szerzett jogok miatt – minden évben automatikusan „betöltődik” az előző évben választott kedvezményezett. Ez azt jelenti, hogy ha egy adófizető tavaly egyházat támogatott, a következő évben automatikusan elküldik a felajánlását annak az egyháznak, hacsak ő maga nem módosítja ezt a választást. Ez a rendszer kedvezőtlen helyzetbe hozza a civil szervezeteket, amelyek esetében ez a támogatási lehetőség nem adott, így alacsonyabb a felajánlások valószínűsége.
Ugyanebből a megfontolásból, a Nemzeti Tehetség Programnak 2022 óta szintén megadatott az automatikus támogatás lehetősége, így e két szereplő lényegesen előnyösebb pozíciót foglal el a civilekhez képest.
Ez a kettős mérce felveti a jogalkotás igazságossági kérdését, hiszen a civilek által elnyerhető támogatás, amely arányosan segítené a közszolgáltatásokat, folyamatos hátrányos helyzetbe kerül, míg az egyházak és az NTP konzisztens előnyöket élveznek. A felajánlások mértéke és elérhetősége így egyértelműen a jogi háttér függvényeként rajzolódik ki, ami érdemi változásra hívja fel a figyelmet a jövőben.
